HTML

Gondolatok és hangulatok Dis városából

Röviden: szépirodalom. Szépirodalom röviden.

Friss topikok

Linkblog

2011.11.15. 11:36 власть

Formálódni

Állandó zuhanásban lenni. Belefúródni a humuszba, átpréselődni a durva kavicsok, sziklák, rések, földalatti barlangok között. Megmártózni a föld mélyében levő vízben. Fuldokolni. Ruháim leszaggatva. Bőröm felsértve, véresen. Zuhanni a földbe. Állandó zuhanásban lenni. Elérni a forró magmát. Égni egész valómban. Ásványok, fémek között megrekedni. Állandóan zuhanni az anyagba. Lassan préselődni. Beszorulni. Kiásni magam. Felszínre mászni. Visszamenekülni a levegőbe. Érezni, ahogy bizsergek, felszabadulok. Felhőkben fázni. Vízcseppeket érezni a mellkasomon. Végigfolyik a víz az arcomon. Zuhanni. Becsapódni és fájdalmat érezni. Kínok között kaparni a port. Nyelni a port, inni a sarat. Harapni a füvet. Ásni. Mocskosan, koszosan, véres körmökkel. Már a csontjaim is kilátszanak. Már a csontjaim is kopnak. Ásni, süllyedni, zuhanni. Egy kő letépi a fülemet. A szememet behunyni. Vörösek a szemeim, fájnak. Megmosdani a barlangi tóban. Átpréselődni. Húz valami. Menekülnék. Húz valami. Vérem keveredik a földdel. Mocskos vagyok. Húz valami. Megint zuhanok. Fáj mindenem. Zuhanni akarok. Ásni. Megrekedtem. A földben vagyok. Érezni a lávát. Elégni. Kimászni és újra felkapaszkodni. Szárnyalni. Leesni. Kopnak a csontjaim. Nyelem a port. Már nincs vérem sem. Nyelem a port. Ásni. Gyökerekbe beleakadni. Elkopni. Lelassulni és megállni. Csak süllyedek. Elérem a vizet. Nem tudok nyelni. Elérem a magmát, nem érzem, hogy éget. Emelkedek. Valami húz felfelé. Megrekedek. Valami húz felfelé. Betöröm a fejemet. Húz felfelé. Csonkokból állok. Szállok felfelé. Nem érzek semmit. Szállok felfelé. Nyugalomban vagyok. Szállok felfelé. Húscafatok lógnak le rólam. Szállok felfelé. Szénfekete, fekete csonk vagyok. Szállok felfelé. Megnyomorodtam, szállok felfelé. Felhők között fázom. Szállok felfelé. Nincsenek kérdéseim. Szállok felfelé. Nincsenek vágyaim. Szállok felfelé. Nincs már idő. Szállok felfelé. Megszűnt a súlyom. Szállok felfelé. Szállok felfelé. És lemállik rólam az utolsó pépes kis darab, ami sosem voltam én. Megáll a mozgás, megáll a fény.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://disvarosa.blog.hu/api/trackback/id/tr313384410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása