Gondolatok és hangulatok Dis városából

Fonott kerti székben ültem a cseresznyefánk árnyékában. Mellettem egy kis, kopott asztalon fehérbor, szóda, cseresznye, méz és dió. Lassú kortyokkal és apró falatokkal szenteltem meg az ottlétem minden egyes percét. A nap már nem sütött olyan erősen, mint néhány héttel…

A sörösüveg alját odaütöm az asztallaphoz. Néhány szó indul el tapogatózva a dohányfüstben, s ahogy megtalálják egymást, összekapaszkodnak. Kissé ügyetlenül állnak tornasorba. „Jó, hogy itt vagy.” A sört régen nem érzem kesernyésnek. Hosszú ideje már, hogy a…

Éreztem, hogy látnom kell. Az idő és az élet bilincsei – a napi menetrendek, a feladatok, a kapcsolatok, a függés - gyakran megakadályoztak ebben az egyszerű, de mégis nehéz dologban. Azonban ahogy megláttam a vonat ablakából, tudtam, hogy le fogok szállni a következő…

Óvatosan húztam fel a redőnyt, hogy ne csapjak zajt. A koszos, öreg falécek recsegése, nyikorgása így is elviselhetetlennek tűnt. Egy arasznyi résen már besütött a Hold és én ennyivel is megelégedtem, csak nehogy baj legyen. Bal arcfelemet a párkányra fektettem, nyakcsigolyáim…